EKE ANGÉLA jelenség. Minden tulajdonsága predesztinálja arra, hogy a trendi kifejezéssel élve véleményvezér legyen. Különleges eleganciája – ami könnyeden vált sportosan gyűröttbe és még az is jól áll neki –, átható tekintete, lehengerlő kommunikációs képességei, összetett és izgalmas személyisége révén bárkit levesz a lábáról. Van, akire szavakkal, van, akire tettekkel, van, akire csupán egy pillantással tud hatni. De tud. Hatni. Emiatt nyilvánvalóan megosztó is, mint mindenki, aki ezzel a képességgel bír. Nem meglepő, hogy ezt is jól kezeli. A Mannába pár évvel ezelőtt tette be a lábát a Nylon Group alapítójaként, épp az Uniceffel való tárgyalásról érkezve, hogy segítséget kérjen, hogyan látjuk mi a csapata lehetőségeit. Angéla olyan kreatív színházi alkotó, akinek ötletei egyedülállóak és eredetiek, így könnyű mellé állni és szakmai fórumokon képviselni. 2017-ben, mikor a Nylon Group – melyet Angéla és a társalapító Márkus Sándor neve fémjelez –, semmilyen forrásból nem kapott támogatást, hogy kiutazhasson a kazahsztáni bábfeszitválra, ismét a Mannához fordultak. Így juthatott ki a nemzetközi megmérettetésre az egyetlen hazánkat képviselő csapat, és nyerte el a zsűri különdíját a legjobb kísérleti előadásra. Büszkeség, mindannyiunk számára.

Angéla nem csak tudatos színházi alkotó, hanem tudatos fogyasztó és állatbarát is. Így még arra a helyzetre is könnyen reagál, hogy a nylon megítélése mostanában egyre kevésbé pozitív. Hogy mit talált ki megint? Remélem hamarosan megtudjuk, és megtudják még sok-sok ezren, mert Eke Angélát érdemes követni.

Mi jut eszedbe először a Mannáról?

Hogy nincs lehetetlen. És Gáspár Annának, a Manna vezetőjének szemei, amik mindig azt sugallják, ami ahhoz kell, hogy művészileg tovább haladjak, miközben tudom, hogy ő belül azt a káoszt logisztikázza, ami ahhoz kell, hogy létrejöjjön az adott projekt. És még a lelkemhez is van két jó szava. Anna egy mentor.

Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, vagy a Te életedben, szakmádban hogyan van szerepe?

A Színház -és Filmművészeti Egyetemen amikor még azt sem tudtuk hogy mi fán terem a független színház csinálás, említettek egy szervezetet a Mannát, ami azért van, hogy háttér nélküli csapatok színházat tudjanak csinálni. Kezdetben pályakezdő színészként, amikor egy számlát nem tudtunk kitölteni, nem hogy bonyolult pályázati űrlapokat, akkor segítő kezet nyújtott. Bemenni az irodába a Lányokhoz, akik sokunkért dolgoznak mindig felemelő érzés. Mára már pályázatokat írok, tudok olvasni a bonyolult bürokratikus sorok között, amit “itt” tanultam meg, de az online pályázati felületet még mindig nem én töltöm ki. Amiért hálás vagyok!!!! A Mannához nem csak saját projekt alkotóként kötődöm, hanem izgalmas egyedi felejthetetlen színészi feladatok is kötnek, például Az aranjuezi szép napok című előadás Szilágyi Bálint rendezésében.

Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?

Szabadúszó vagyok, aminek hála nyolc színházban játszom, saját formációt működtetek, és egyéb színészi tevékenységeket vállalhatok, televíziózom. Mi ez, ha nem független színészi lét?

Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?

A szabadúszó létforma mindig éberen tart, emiatt a nehéz finanszírozási időszakokban még motiváltabb vagyok. Alkalmazkodnunk kell a kialakult helyzetekhez és a legtöbbet kihozni azokból a lehetőségekből, ami rendelkezésre állnak.

Hogyan látod magad 10 év múlva?

Nem tudnám megmondani, hogy 10 évvel ezelőtt hová képzeltem el magam, az ösztöneim mégis azt mondják, hogy pont ide, ahol most vagyok. A kis lépésekben hiszek, abban, hogy az egymásra épülő dolgok támasztják egymást. Nem hiszek a könnyen jött nagynak tűnő sikereknek, az ki is pukkad hamar.

Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?

Mindent ugyanígy csinálj!