Fabacsovics Lili: A rút kiskacsa –
…a csoda nem megoldásként, a rút kiskacsa életének megmentéseként jelenik meg, hanem a sikeres út- és önkeresés megérdemelt jutalmaként.
A nyár a boldog szünidő, a stresszmentes szabadnapok, az önfeledt játék ideje – de vajon minden gyerek számára? A B32 Galéria és Kultúrtér és a Manna Produkció közösen jegyzett Manna Matiné sorozata idei első előadásának, A rút kiskacsának is ez a felhőtlennek tűnő állapot az alaphelyzete: a vidám gyerekek ricsaja és közös játéka helyett azonban egyetlen egy pancsoló kisfiú élvezi „úgy” a strandot. Magányának csendjét megtörve, életre kelti játékait, megszólaltatja a Transformers robotot, a gumi dinoszauruszt és az úszógumira printelt (Hello) Kitty cicát is. A bábozás azonban azonnal elveszti vidám hangulatát, mihelyst a kisfiú a dinók szájába sértegető, szidalmazó szavakat ad – „büdösszájú”, „nyomi gyerek”, „a hajad is, hogy néz már ki?!” – melyeket ráadásul önmagára vonatkoztat. Íme, rögtön a konfliktus, az a fesztültség, amely a mindent megoldó csodára, a széppé válás aktusára építő Andersen-meséből hiányzik: Fabacsovics Lili monodrámává átírt másmeséje a bullying, vagyis az iskolai erőszak problematikájával indít, majd az identitáskeresést tematizálja A rút kiskacsa története által.
Ivanics Tamás / Fotók: Sín Olivér
Az előadás (rendező: Lázár Helga) a hangsúlyt nem a kirekesztésre, a másság elutasítására helyezi – mint például Tengely Gábor 2016-os A csúnya kacsa című rendezése –, hanem önmagunk megismerését és elfogadását állítja a középpontba. A dramaturgiai csúcspont az, amikor a hatalmas, felfújt rút kiskacsa kezd leereszteni, vagyis amikor kezdi feladni a harcot a bántalmazó társaival vívott küzdelemben, amikor belenyugszik a szidalmazásokba, és hitelt ad a lekicsinylő és megalázó szavaknak. Az Ivanics Tamás által játszott kisfiú arcán ekkor úrrá lesz a kétségbeesés, hiszen az nem lehet, hogy egy mese így érjen véget, ezért gyorsan perspektívát vált: a fiú a saját hangján, közvetlenül szól a kacsához, s próbálja meggyőzni arról, hogy ő is ugyanolyan értékes, mint a társai. A támogató és kedves szavak hatására a báb újra megtelik levegővel/élettel, s már egy magabiztos kacsa képe jelenik meg előttünk. Bár a baromfiudvarba ugyanolyan rútan tér vissza, határozott fellépésével lenyűgözi társait, Kitty cicát pedig még el is csábítja. Gyönyörű fehér hattyúvá csak azután változik, mikor elhiszi magáról, hogy tényleg az.
Fabacsovics Lili meséjében így a csoda nem megoldásként, a rút kiskacsa életének megmentéseként jelenik meg, hanem a sikeres út- és önkeresés megérdemelt jutalmaként. Az előadás keretes szerkezetre épít, a zárójelenetben a kisfiú újra szembesül az őt szekáló „dinókkal”, a köztük lezajló párbeszédet azonban nem halljuk: nincs is rá szükségünk, hiszen tudjuk, hogy a fiú – ahogy a pólóján olvasható felirat is hirdeti – egy született hős, aki szeptemberben, a sulikezdéskor már ki fog állni saját magáért.
A történet monodrámává alakítása nem csupán az író-dramaturgot állította kihívás elé, hanem az egész stábot, akik könnyedén megugrották a lécet. Igazi csapatmunkának lehetünk a szem- és fültanúi: a rendezés alapja a pontos dramaturgia és a jól működő humor, Ivanics Tamás virtuózan játszik hangjával és a bábokkal, egyedi karakterekké formálja a flegma Kitty cicát, a sopánkodó kacsamamát, a vadlúd haverokat és a Don Kartács hangjára emlékeztető kurtalábú tyúkocskát. A látványban ötletesen változik a strandjátékok bábként és kellékként alkalmazása: a gonosz kacsák a strandidő ellenlábasaiként, gumicsizmákként lépnek színre, a vadludak játékrepülőkként suhannak át a térben, a kurtalábú tyúkocska pedig gumicsirkeként hajladozik, Kitty cica pedig rózsaszín úszógumiként gurul ide-oda. A főszerepet kapó rút kiskacsa – mely Márkus Sándor (Nylon Group) keze munkáját tükrözi – felfújható, szürke, ormótlan madárszerű lényként tűnik fel, akinek a testét sebtapaszokra emlékeztető csíkok borítják, jelezve a kacsát (és a kisfiút) ért megannyi támadást. Hattyúként már tökéletes alakot ölt, fehér testén a fényt visszaverő csíkok strasszkövekként csillognak. Az előadásban egyetlen egy dal hangzik el (Szedertől), melyre Ivanics karaktere ironikusan úgy reagál, mintha az unásig játszott Pancsoló kislányt kellene újra és újra meghallgatnia – büntetésből.
A Manna Matiné célja olyan bábelőadások létrehozása, melyek a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt szólnak. A rút kiskacsa humora és játékossága felnőtt nézőknél is működik. Bár az előadás elsősorban a gyerekeket célozza meg, érvényes üzenetet tud közvetíteni az idősebb korosztálynak is. Számomra például azt, hogy ne felejtsük el: mindenki másnak, hősnek született.
Fabacsovics Lili: A rút kiskacsa – másmese egy részben
Játssza: Ivanics Tamás.
Dramaturg: Fabacsovics Lili. Báb: Márkus Sándor. Látvány: Lázár Helga – Ivanics Tamás. Zene: Szeder. Zenei producer: Mihalik Ábel. Fény: Váradi András. Rendezőasszisztens: Láng Zsuzsa és Solténszky Ráhel. Rendező: Lázár Helga. Produkciós vezető: Gáspár Anna.
B32 Galéria és Kultúrtér – 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.
Forrás: http://www.kutszelistilus.hu/