CSEH JUDIT színésznő, rendező az első művész, akit sorozatunkban kérdezünk. Színészként évek óta játszik a Világszép nádszálkisasszony című mesedarabban, ami a Thália Színházban látható, rendezőként pedig kétszer is bemutatkozhatott a Manna segítségével. Mrozek Egy nyári nap című művéből állított a Pesti Magyar Színház színpadára egyfelvonásos abszurdot, és a Találkozások tehetségprogramban Tordai Terivel és Horváth Lilivel közösen alkottak olyan előadást, mely lassan két éve abszolút közönségkedvenc.
Mi jut eszedbe először a Mannáról?
Manna! Létezés, segítség, szabadság, érték, fontos, Színház! Elsőre ezek a szavak ugrottak be gondolkodás nélkül. Nekem lehetőségek sorát hozta el a Manna az eddigi pályámon. Az egyik legfontosabbat említem csak meg, mert ha mindet felsorolnám, akkor nagyon sokat kellene ülnöm a számítógép előtt. Nagy “Találkozás” volt szakmailag, emberileg Tordai Teri és Horváth Lili.
A nőkből is megárt… című közös munkánk a Manna szárnyai alatt született és mai napig látható a Bethlen Téri Színházban.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, hogy a Te életedben, szakmádban milyen szerepe vannak ennek az ernyőszervezetnek?
Ha van egy jó színházi ötleted, fontosnak tartod, hogy a világ lássa, hallja, keresd fel a Mannát vele, mert értő, érző fülekre találsz. Persze nem biztos, hogy itt fogod megvalósítani az álmod, de abban biztos lehetsz, ha Gáspár Anna és csapata lát benne létjogosultságot, fantáziát, akkor mindenben támogatnak majd.
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Diploma után a Vígszínházhoz szerződtem. Ott voltam 4 évet. Eljöttem, független akartam lenni. Én is idén ünnepelem, hogy 10 éve úszom szabadon. Független vagyok, nem tartozom társulathoz, de vannak társaim, állandó helyek, ahol játszom. Nem érzem azt, hogy van ilyen kategória, hogy független színész.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
Jelenleg a 9 hónapos kisfiammal vagyok itthon, kicsit burokban. Nem tudom most úgy követni a napi eseményeket a világban, mint régen, mert száz százalékban az itthoni dolgok foglalnak le. Persze figyelem történéseket, hogy megváltoztatják a kulturális finanszírozást és biztos, hogy hatni fog a szakmai életemre, és igen, félek, hogy kevesebb pénzből gazdálkodnak majd a színházak és kevesebb előadás fog születni.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
10 éves lesz a fiam és izgulok, hogy felső tagozatos lesz. Megvalósítom egy nagy színházi álmom, amihez 50 évesen már elég érett és tapasztalt leszek, és Gáspár Annával ülök egy kávé mellett, hogy hogyan is fogjunk hozzá a projekthez. Addig meg imádkozom, hogy ne jusson másnak hasonló az eszébe…
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Sokkal bátrabban kell élni. De ez persze most is igaz.
CSEH JUDIT színésznő, rendező az első művész, akit sorozatunkban kérdezünk. Színészként évek óta játszik a Világszép nádszálkisasszony című mesedarabban, ami a Thália Színházban látható, rendezőként pedig kétszer is bemutatkozhatott a Manna segítségével. Mrozek Egy nyári nap című művéből állított a Pesti Magyar Színház színpadára egyfelvonásos abszurdot, és a Találkozások tehetségprogramban Tordai Terivel és Horváth Lilivel közösen alkottak olyan előadást, mely lassan két éve abszolút közönségkedvenc.
Mi jut eszedbe először a Mannáról?
Manna! Létezés, segítség, szabadság, érték, fontos, Színház! Elsőre ezek a szavak ugrottak be gondolkodás nélkül. Nekem lehetőségek sorát hozta el a Manna az eddigi pályámon. Az egyik legfontosabbat említem csak meg, mert ha mindet felsorolnám, akkor nagyon sokat kellene ülnöm a számítógép előtt. Nagy “Találkozás” volt szakmailag, emberileg Tordai Teri és Horváth Lili.
A nőkből is megárt… című közös munkánk a Manna szárnyai alatt született és mai napig látható a Bethlen Téri Színházban.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, hogy a Te életedben, szakmádban milyen szerepe vannak ennek az ernyőszervezetnek?
Ha van egy jó színházi ötleted, fontosnak tartod, hogy a világ lássa, hallja, keresd fel a Mannát vele, mert értő, érző fülekre találsz. Persze nem biztos, hogy itt fogod megvalósítani az álmod, de abban biztos lehetsz, ha Gáspár Anna és csapata lát benne létjogosultságot, fantáziát, akkor mindenben támogatnak majd.
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Diploma után a Vígszínházhoz szerződtem. Ott voltam 4 évet. Eljöttem, független akartam lenni. Én is idén ünnepelem, hogy 10 éve úszom szabadon. Független vagyok, nem tartozom társulathoz, de vannak társaim, állandó helyek, ahol játszom. Nem érzem azt, hogy van ilyen kategória, hogy független színész.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
Jelenleg a 9 hónapos kisfiammal vagyok itthon, kicsit burokban. Nem tudom most úgy követni a napi eseményeket a világban, mint régen, mert száz százalékban az itthoni dolgok foglalnak le. Persze figyelem történéseket, hogy megváltoztatják a kulturális finanszírozást és biztos, hogy hatni fog a szakmai életemre, és igen, félek, hogy kevesebb pénzből gazdálkodnak majd a színházak és kevesebb előadás fog születni.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
10 éves lesz a fiam és izgulok, hogy felső tagozatos lesz. Megvalósítom egy nagy színházi álmom, amihez 50 évesen már elég érett és tapasztalt leszek, és Gáspár Annával ülök egy kávé mellett, hogy hogyan is fogjunk hozzá a projekthez. Addig meg imádkozom, hogy ne jusson másnak hasonló az eszébe…
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Sokkal bátrabban kell élni. De ez persze most is igaz.