VALCZ PÉTER rendező, színész, író, sokoldalú alkotó. Nemzetközi tapasztalatokkal és szemlélettel. Németországban és Párizsban tanult színházat, épp most érkezett haza Indiából, ahol már ő tanított. Érdemes rá odafigyelni, kérdezni, tanulni tőle. Határozott, de mégis finoman formázó rendező, aki varázsos erővel tudja motiválni a színészeit. A Találkozások tehetségprogram keretében két évvel ezelőtt rendezte a Mary és Max című előadást, mely azóta már bekerült a Bethlen Téri Színház ifjúsági színházi nevelési sorozatába, és rendszeresen játsszuk gimnazistáknak. Második munkája a Mannával, az Anyám Suzukija, már kifejezetten ennek a korosztálynak készült, tantermi színházi előadás formájában. Mindkettő nagyon a lelkébe talál az embernek. Alig várjuk a harmadikat ?
Mi jut eszedbe először a Mannáról?
Valamilyen női megtartó erő érzése.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, hogy a Te életedben, szakmádban milyen szerepe vannak ennek az ernyőszervezetnek?
Manna minden olyan dologgal foglalkozik, amivel az alkotók nagyon nem szeretnének (vagy nem tudnak) foglalkozni.
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Szabadúszó színházi alkotónak tartom magam, ami kábé azt takarja, hogy magamnak állítom össze az évadot. Tevékenységem pedig felvállaltan nem egy klasszikus munkakörben értelmezhető.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
Elmaradt egy bemutatóm. Kiszolgáltatott érzés.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
Jaj. Valószínűleg úgy fogok szabadúszni, hogy lesz a lábamra kötve néhány egzisztenciális súly. A kiszámíthatóság létkérdés lesz, ami meghatározza majd, hogy mennyi időt tudok az alkotásra fordítani. Ugyanakkor sikerül majd létrehozni egy olyan buborékokon átívelő horizontális együttműködési hálózatot, ami túlélhetővé teszi az itthoni alkotói létet anélkül, hogy be kelljen állni valakinek a seregébe.
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Fel a fejjel, Petruskám… élj túl vidáman!
VALCZ PÉTER rendező, színész, író, sokoldalú alkotó. Nemzetközi tapasztalatokkal és szemlélettel. Németországban és Párizsban tanult színházat, épp most érkezett haza Indiából, ahol már ő tanított. Érdemes rá odafigyelni, kérdezni, tanulni tőle. Határozott, de mégis finoman formázó rendező, aki varázsos erővel tudja motiválni a színészeit. A Találkozások tehetségprogram keretében két évvel ezelőtt rendezte a Mary és Max című előadást, mely azóta már bekerült a Bethlen Téri Színház ifjúsági színházi nevelési sorozatába, és rendszeresen játsszuk gimnazistáknak. Második munkája a Mannával, az Anyám Suzukija, már kifejezetten ennek a korosztálynak készült, tantermi színházi előadás formájában. Mindkettő nagyon a lelkébe talál az embernek. Alig várjuk a harmadikat ?
Mi jut eszedbe először a Mannáról?
Valamilyen női megtartó erő érzése.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, hogy a Te életedben, szakmádban milyen szerepe vannak ennek az ernyőszervezetnek?
Manna minden olyan dologgal foglalkozik, amivel az alkotók nagyon nem szeretnének (vagy nem tudnak) foglalkozni.
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Szabadúszó színházi alkotónak tartom magam, ami kábé azt takarja, hogy magamnak állítom össze az évadot. Tevékenységem pedig felvállaltan nem egy klasszikus munkakörben értelmezhető.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
Elmaradt egy bemutatóm. Kiszolgáltatott érzés.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
Jaj. Valószínűleg úgy fogok szabadúszni, hogy lesz a lábamra kötve néhány egzisztenciális súly. A kiszámíthatóság létkérdés lesz, ami meghatározza majd, hogy mennyi időt tudok az alkotásra fordítani. Ugyanakkor sikerül majd létrehozni egy olyan buborékokon átívelő horizontális együttműködési hálózatot, ami túlélhetővé teszi az itthoni alkotói létet anélkül, hogy be kelljen állni valakinek a seregébe.
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Fel a fejjel, Petruskám… élj túl vidáman!