A 2020/21-es évadot már a Zöld Színházakhoz csatlakozva kezdte meg a Manna Produkció, vállalva ezzel, hogy a fenntarthatósági szempontokat folyamatosan szem előtt tartva készülnek az új előadások díszletei és jelmezei is, illetve a teljes működésben fokozottan ügyelünk a környezettudatosság megőrzésére.

A zöld szemlélet a legnagyobb kihívás elé a látványtervezőket állítja, így a Föld napja és a fenntarthatósági hét alkalmával a Manna produkcióiban dolgozó tervezőket kérdeztük a „zöldség” előnyeiről és hátrányairól.

Molnár Anna látványtervezővel már 2017 óta dolgozunk együtt, először az FAQ Színházzal közös HLHTTLNSG című előadásban, majd később több produkcióban tervezte a díszleteket. Legutóbbi közös munkánk már a Zöld Színházi szellemiség jegyében született, a Találkozások Tehetségprogram Dajkamese című előadását Cortes Sebastian rendezésében a Bethlen Téri Színházban mutattuk be. Molnár Anna a teljes díszletet és darab szinte minden jelmezét újrahasznosított anyagokból álmodta meg.

A színházi működés minden területén egyre égetőbb olyan megoldásokat találni, amelyekkel tehetünk a környezetünkért. Számodra mit jelent mindez a tervezői munkád során?

Számomra ez egy egyre sarkalatosabb kérdés! Ugyanúgy ahogy a saját otthonomban, minden életteremben igyekszem fókuszáltan a környezet védelmére törekedni, így a színházban is a feladatomnak érzem, hogy környezettudatosan gondolkozzak. Úgy érzem, sok múlik rajtam. Tervezőként valóban hozhatok olyan döntéseket, amikkel tehetek azért, hogy a lehető legkevesebb felesleget termeljük a díszletek-jelmezek-bábok és kellékek szemétuniverzumába.

A tervezés során számtalan olyan anyagbeszerzési, anyag felhasználási szempont van, amelyeknek figyelembevételével tudok lépéseket tenni annak érdekében, hogy mindazzal, amit kitalálunk, ne hagyjunk magunk mögött óriási ökológiai lábnyomot. Ilyen például, hogy honnan és hogyan szerezzük be az anyagokat a látványvilág megalkotásakor. Rengeteget járok adomány boltokba, ócska piacokra, turkálókba, vásárolok közösségi média felületeken és hasonló már javarészt használt árukat kínáló platformokon. Ha tehetem egyébként tömegközlekedéssel és biciklivel megyek el anyagbeszerző túrára, akkor ülök csak autóba, ha rákényszerülök.

Ugyan így törekszem arra is, hogy a színházi kapcsolatrendszereket is használjuk a Zöld Színházak között, vagyis ha például, tudom, hogy van egy színháznak elfekvőben valamilye, amire a készülő produkciónknak szüksége lehet, akkor fontos, hogy lehet – sőt, kell is! – egymástól segítséget kérni. Ezzel nem csak pénzt spórolunk, hanem a környezetet védhetjük, hiszen nem veszünk feleslegesen új alapanyagokat.

Mi az, amiben nehezíti a munkát a környezettudatosság és mi az, amit hozzáad?

Ha a környezettudatosság alapvető hozzáállásunk egy előadás létrehozásánál, az egészében befolyásolni tudja a koncepciót. Fontos pillanat, hogy az elején lássuk, a környezettudatosság áldozatokkal jár, akár emberi erőforrásban, akár kompromisszumokban. Ugyanakkor rengeteg kreativitást és jó értelemben vett váratlan megoldást szül, ha így gondolkodunk.

Én főleg független színházi közben dolgozom, ahol amúgy is az a rendszer, hogy mindent és mindent is mi csinálunk saját magunknak. A saját bőrömön érzem, hogy ha környezettudatosan akarok dolgozni, sokkal több munkát és erőfeszítést kell beletennem a tervezési és megvalósítási fázisba egyaránt.

Természetesen egyszerűbb bemenni egy plázába, ahol minden egy helyen van és új és visszacserélhető, mint bolhapiacról bolhapiacra járni és utólag bütykölgetni éjszakánként valamit, amihez nem feltétlenül értek. Sokszor fárasztó, de a végén amikor ránézek arra, amit összehoztunk, tudom, hogy nem halt meg miattam még egy fóka, és ez megnyugtat.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az eddigi környezettudatos látványvilágok megalkotásánál vagy kivitelezésénél? 

A Dajkamese előadás létrehozására egy csodás csapat állt össze. Egy mosókonyha volt a díszletünk, amit fehér leplek vontak körbe. Büszke vagyok rá, hogy egyetlen méter anyagot sem vásároltunk újonnan. Én felvásároltam a fél Budapest adományboltjaiban található összes lepedőt, nagymamám adott párnahuzatot, és Gáspár Anna, a produkciós vezetőnk is előhúzott a nagyszülők szekrényéből sok méter anyagot.

Természetesen – mint minden próbafolyamatnál, itt is az utolsó pillanatra is maradtak feladatok – a bemutató előtti órákban Cortes Sebastian rendezővel, Kovács Domokossal, a darab egyik főszereplőjével és Láng Zsuzsival, az asszisztenssel varrtuk össze az anyagokat. Ami még nagyon megható volt, hogy egy-két vendégünk, akik szintén a színházi szakmából érkeztek a premierre, és bekukkantottak a térbe, látván, hogy milyen munkában vagyunk, felajánlották a segítségüket. Így végül a későbbi nézőink maguk is tettek a környezettudatos megvalósításért. Igazi csapatmunka volt.

Az egész előadás látványvilágát sikerült újrahasznosított vagy használt tárgyakból megoldani, talán pár szöget és egyetlenegy nadrágot kellett csak újonnan vennünk. Valahogy szebbnek is láttam mindent emiatt.

Tapasztalataid alapján mennyire nyitott a szakma a szemléletváltásra?

Nekem eddig szuper tapasztalataim voltak. Főleg a saját korosztályomban dolgozom, ez egy olyan generáció, ahol már sokan érzünk felelősséget a környezetünkért. Nyilván nem tudjuk mindig feláldozni magunkat a környezetvédelem oltárán, de úgy érzem egyre több törekvésünk van színházi fronton, hogy tegyünk valamit! Persze ez egy iszonyú lassú folyamat, ami, ha százszor ilyen gyors lenne, akkor sem lehetnénk elég ügyesek, de bízom benne, hogy a következő években komolyabb változásokat tudunk elérni.