Interjú az előadások menedzserével, Gáspár Annával

 

(fotó: Kállai-Tóth Anett)

Gáspár Anna a Manna Kulturális Egyesület megalakulása óta foglalkozik tehetséggondozással, segíti fiatal pályakezdők bemutatkozó színházi előadásainak létrehozását vagy szolgál Egyesülete révén jogi háttérrel friss társulások számára független produkciók elkészüléséhez.

A Manna egyik fő profilja, hogy kezdő rendezőknek, akár még egyetemi hallgatóknak bemutatkozási lehetőséget nyújtson. Olyan viszont még nem volt, hogy egy egész osztály produkcióit menedzseld, most azonban az SzFE mind az öt negyedéves bábrendező hallgatója készít 1-1 előadást a Manna segítségével az évad végén. Hogy jött az ötlet?

 

Öt éve, az akkori bábrendezőkkel kezdődött a történet, amikor megkerestem Meczner Jánost ezzel az ötlettel, és az ő támogatásával a Manna meghívásos pályázatot írt ki a végzősöknek. Abból az osztályból először Fige Attila, később Erdeős Anna rendezett egy-egy előadást. Nagyon jól sikerült a kísérlet, ezért évről évre bementem a diploma előtt álló rendezőosztályokba és kíváncsian vártam, hogy milyen anyagokat hoznak, mi érdekli őket. A Manna egy független produkciós szervezet, ahol sok egyéni alkotó kopogtat világmegváltó színházi tervekkel. Nem produceri színház, tehát nem egy szakértő menedzsment találja ki a mit és a kivel kérdésekre a választ. Mi kész tervekből dolgozunk, és csak a hogyant adjuk hozzá. Sok-sok álom megvalósítása után arra gondoltam, hogy igazán azokat szeretném megismerni, akik most a pályájuk legelején, a nagy színházi élet küszöbén állnak. Így született a Ugródeszka sorozat, mert az ismerkedésre nagyon jó lehetőséget teremt egy pályázat, aminek sem műfaji, sem egyéb megkötései nincsenek, viszont alkalmat teremt a beszélgetésre, közös gondolkozásra. A rendezőhallgatók bármilyen anyaggal pályázhatnak, és a legéletképesebbet segíti a Manna megvalósítani.

Azt mondod, korábban 1-1 előadás elkészítésére nyílt lehetőség a Manna támogatásával – most azonban az egész osztály készíthet egyéni bemutatókat. Hogyan teremtettétek meg a hátterét?

Idén először több bábelőadás is létrejön, aminek egyik oka, hogy az előző tanévben az osztályfőnökök felkérésére menedzsment kurzust tartottam a bábrendező hallgatóknak, aminek egyik témája a pályázatírás volt. Gyakorlásképpen közösen beadtunk egy pályázatot a Minisztérium egyik kiírására, egy különleges előadássorozat megvalósítására, amiben a Manna vállalta a lebonyolítást és a menedzsment biztosítását. Mivel a szakmai kuratórium bizalmat szavazott, így most minden hallgató készíthet egy előadást.

(fotó: Kállai-Tóth Anett)

(fotó: Kállai-Tóth Anett)

Minden bemutató egyben ősbemutató, van köztük novellából készült színpadi átirat, mese, felnőtt előadás. Milyen szempont alapján kellett témát, történetet választaniuk a rendező növendékeknek?

Nem volt megkötés, mert nekem nagyon fontos, hogy olyan témát válasszanak, ami igazán érdekli őket. Teljesen mindegy, hogy mi az, de legyen motivációjuk, érdekelje őket. Van, akit a halál, van akit a párkapcsolatok, a barátság vagy a gyász foglalkoztat. Az elnyert állami támogatás kapcsán egy kikötés volt csupán, hogy olyan művet kellett választani, amit magyar bábszínpadon korábban még nem mutattak be. Így még különlegesebb ez a sorozat, hiszen öt ősbemutató születik. Köztük három kortárs magyar darab: Borbáth Péter Sündör és Niru című meséjének átirata, illetve két Gimesi Dóra-írás, egy felnőtteknek és egy gyerekeknek szóló.

Valóban nagyon különböző előadások lesznek. Bábhasználatban is ilyen eltérő előadásokra kell számítani?

Minden előadás a báb nyelvén szólal meg, és mindegyik különböző bábtechnikákat használ. Lesz árnyjáték, marionett, tárgyanimációs játék és asztali bábokkal is találkozhatunk a sorozatban.

Mennyire szólsz bele a fiatalok elképzelésébe? Az eladhatóság és az előadások utaztatása fontos szempont, vagy inkább meghatározott feladatokat kell elvégezniük a hallgatóknak az előadások színpadra vitelekor?

Borka Mumusföldön

Borka Mumusföldön

Az egész folyamat alatt tanulnak, ez a fő cél. Ez az első olyan rendezésük, amelyet menedzseri szemlélet is kísér. Az Egyetemen létrehozott produkciók nagy része megér egy pár előadást és utána eltűnik. Nagyon sok munka, energia, érték foszlik semmivé. AzUgródeszka sorozat egyik fontos eleme, hogy már a létrehozásnál megpróbáljuk látni, hogy milyen lesz a produkció utóélete. Ehhez nagyon pontosan el kell tudni dönteni, hogy kinek szól az előadás, milyen tér kell hozzá, hol és kikkel tudjuk elképzelni. A hallgatónak az egyetemi tanulmányaik során nem találkoznak ezzel a szemlélettel, meglepően hat, hogy tudatosan kell dönteni, tervezni az első pillanattól, és utána a valós piacon kell helyt állniuk azzal a produktummal, ami elkészült. A gyakorlatban, valós terepen kell helyt állniuk, de mégis védőhálóval, hiszen ott vannak még a tanáraik a hátuk mögött, az egyetem és a Manna minden erőforrása, szakértelme a rendelkezésükre áll. A művészeti kérdésekbe egyáltalán nem szólunk bele. Mindenben ők döntenek, ami nagy próbatétel, sok tapasztalattal.

Korábban, az előző bábrendező osztályból először Fige Attilával dolgoztál együtt, akivel Pálfi Kata: Borka Mumusföldön című mesedarabját állítottátok színpadra. Ez az előadás idén az Aradi Nemzetközi Bábfesztiválra kapott meghívást, Kassán látható utána, Magyarországon azonban kevésbé szerepel műsoron. Mennyire nehéz most a független bábos előadásoknak befogadó helyet találni itthon?

A bábelőadásoknak eredendően két intézmény ad otthont a fővárosban, a Budapest Bábszínház és a Kolibri Színház. A független bábelőadások két ilyen komoly repertoár mellett nem tudnak helyzetbe kerülni. Egy felnőtt korosztályt kiszolgáló színházban is megélnek gyerekelőadások, de ott nyilván a helyi társulat készít produkciókat a kicsiknek. A bábműfajtól meg sokan tartanak is, olyan színházakban, ahol nincs ennek hagyománya. Tehát hiába van egy nagyon jó gyerekeknek szóló nagyszínpadi bábelőadásunk több éve, a fővárosban most nincs olyan hely, ahol repertoáron lehetne. Járunk vele vidékre, külföldre, igazi boldogság most a Nemzetközi Bábfesztivál meghívása, de tényleg nagy szívfájdalmunk, hogy nem tudjuk megtalálni az előadás állandó játszóhelyét. Az Ugródeszka sorozat mostani öt előadásával nagyon szerencsések vagyunk, mert minden előadásnak biztosított a továbbjátszása. A következő évadtól négy előadást a Trafóklub, egyet pedig a Stúdió K tűz majd rendszeresen műsorára.

Májusban lesznek a bemutatók. Az első a Stúdió K-ban, Rosalie elmegy meghalni címmel. A többiek premierje a Színház- és Filmművészeti Egyetem előadóhelyein és más, alternatív helyszíneken lesz. Láthatóak lesznek nyáron egyben az előadások valamikor?

A szegedi Thealter fesztiválon július 28. és 30. között a közönség mind az öt előadást láthatja majd a Kövér Béla Bábszínházban. Izgalmas három nap lesz, hiszen tényleg minden korosztály találhat magának való bábelőadást, és aki végignézi mind az ötöt, az rácsodálkozhat a rendezők sokoldalúsága mellett a műfaj sokszínűségére is. Lázár Helga egy népmesei ihletésű történetet mond el árnyjátékbanGyásztánc címmel, Szentecki Zita a párkapcsolati problémákról mesél felnőtteknek A macskaherceg kilenc élete című Gimesi Dóra-novella színpadi átiratával. Varsányi Péter a Sündör és Niru című mesét alkalmazta színpadra, Markó Róbert pedig a Szemenszedett meséket mutatja be a fesztivál gyerekközönségének. Szilágyi Bálint Rosalie-t mutatja be nekünk, a hetvenéves haldokló asszonyt, Nagypál Gábor segítségével. Ez az előadás egyértelműen bizonyítja, hogy a bábműfaj nem csak gyerekekhez tud érvényesen szólni. A szegedi bemutatók után szeptember közepén a fővárosban a MU Színházban megismételjük a minifesztivált és újra látható lesz egy helyszínen mind az öt előadás, bemutatva egy új bábrendező generáció tagjait.

Rosalie elmegy meghalni

Rosalie elmegy meghalni

Közben idén még egy tehetséggondozó pályázata megvalósul a Mannának a Bethlen Téri Színházzal közösen. A Találkozásokkeretében Valcz Péter már elkészítette a világhírű gyurmafilm, aMary és Max átiratát, aztán a Rosalie elmegy meghalni premierje után Szilágyi Bálint nekiáll Az aranjuezi szép napoknak. Mik a Manna tervei a közeljövőben pályakezdők terén? Idén is kiírja a Manna és a Bethlen a Találkozások pályázatot?

Egyértelműen igen. A Találkozások célja, hogy a Bethlen Téri Színház olyan izgalmas, friss színházi előadásoknak is adjon otthont, mely új közönségréteget vonzhat a hetedik kerületi kis színházba, és a színházi palettán egyértelműen el tudja helyezni a színházba járó nézőközönség. A Mary és Max beváltotta a hozzá fűzött reményeket, csodálatos előadás született, elképesztően tehetséges művészekkel. Mindez nagy összefogással, sok segítséggel és jó energiákkal. Egy autista felnőtt helyzetével szembesít az előadás egy különleges barátság történetén keresztül. Örülök, hogy megadtuk Valcz Péternek a lehetőséget, és létrejöhetett ez az előadás. Örülök, hogy a Tünet Együttes mellénk állt és három független színház koprodukciója lett a produkció, így három oldalról kap a továbbiakban is támogató segítséget.

Furcsa egybeesés, hogy Szilágyi Bálinttal az Ugródeszka kapcsán kezdek el dolgozni, majd – mivel a Találkozások pályázat egyik nyertese ő lett – folytatjuk a Bethlenben, és zsinórban két előadásban is követhetem a munkáját. Izgalmas lesz a megszerzett tapasztalatokat rögtön beépíteni és remélhetőleg egy újabb szintre lépni. Eke Angélaés Zsótér Sándor szereplésével egy Peter Handke-darabot rendez, melyben a párbeszédnek lesz formáló ereje. A Találkozások egy nyílt pályázat, melyre bárki jelentkezhet, rendezői ambíciókkal, aki egy kétszereplős darabot színpadra szeretne állítani. Tematikus megkötés itt sincs, csak annyit kérünk a „találkozás” jegyében, hogy a két kiválasztott színész között legalább egy generációnyi különbség legyen. Az idei Találkozásaink jól sikerültek, ezért reméljük, hogy jövőre is találkozunk, nem csak tehetséges alkotókkal, hanem egyre több érdeklődővel a közönség soraiban.